Megint tükör

Nem tehetek róla, imádom ezt a támát :-) Mindig azon voltam, hogy ÉN jobbá válhassak, mióta a spiri utatmat járom. Jobban mondva nem állt tőlem távol az egómat leigázni, mert rájöttem Osho könyvét olvasva, hogy menyire huncut. Rájöttem, hogy játszik velem és az ember többnyire ezért szenved. De ez egy másik blogbejegyzés lesz :-)

Szóval a magam jobbátétele során beleestem persze abba a csapdába én is, hogy a másikat akartam megjavítani, dehát ki nem akarja ezt. Amikor találkozik olyan dolgokkal, ami az életét egy jobb irányba változtatja meg. Ki ne akarná, hogy a szerettei ugyanabba az irányba induljanak el, mint amerre ő. Lehet ezt finoman csinálni, sugallva a megváltó eszméket és meglehetősen durva erőszakkal is művelni, hogy akkkkkoris az lesz, amit én akarok! Mert tudom, hogy ez jó lesz neked! Kérdem én: ez a szeretet? Mit is ír Pál apostol a korinthusiakhoz első levelében?

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

Hát totál betartjuk és közben azt mondjuk, hogy szeretjük a másikat. aha.....biztos..

Honnan tudom, hogy a másiknak is az lesz a jó, mint nekem? A másik egy MÁSIK ember, benne van a kifejezésben. Más személyisége van, más életútja, más hitrendszere, meggyőződése, irányulsága stb. stb. Minden más őbene, ami az elméjét illeti. És különben is, ha másféle világban szeretnénk élni, na vajon hol kezdődik az új világ kiépítése és létrehozása? Magamban......vagy: hatalmat akarsz? Akkor urlakodj magadon!

Azt hogy a világ tükör, már elég régen tudom. A tükör kell, a tükör jó. Ha elsősorban az a fontos, hogy egyre jobbá válj, valahonnan értesülnöd kell(ene) azokról a momentumokról - saját magadban, amit ki kéne javítanod.  A szomszéd nem megy át megmondani. Vagyis de, és abból balhé szokott lenni. Egy buli előtt egészen egyszerű, belenézel abba a tükörbe, ami ott lóg az előszobabában. Hujjuj, félrehúztad a szemed, máris látod és javítod. Elszakadt a harisnya, már veszel is újat. Nade Lelked hibáit hogy láthatnád meg? Miben? Önmaga számára vak mindenki, önvakság van! Kell egy lélektükör. Ez, pedig a külvilágod. Mert TE vetülsz ki a külvilágba. Minden, ami körülötted van, azt TE vagy. Honnan tudom? Nem tudom, de a tanítások erről szólnak. Én a tükörben meglátott szutykom kitisztításának eredményét látom és érzem. Hiszem és tudom, hogy a világ a tükröm. Tapasztalom. 

Figyelem a külvilágom, az embereket, az eseményeket és vizsgálom is, hogy vajon aki engem felidegesít, vagy akit nem szeretek, aki indulatot vált ki belőlem, az nekem hogyan tükör? A nulladik fokozaton mindent tagadsz és áldozat vagy.

Alapszinten ez úgy néz ki, hogy mondjuk Bori néni a sarki közértben kiállhatatlanul viselkedik velem és mindent kritizál bennem, mint vevőben. Otthon elgondolkodok rajta, hogy vajon ilyen vagyok én is? Aztán leesik, hogy ja igen...a múltkor a férjem TV-zett, nekem millió dolgom volt és ő csak tespedt....ezért mérgemben elkezdem cincálni, mint a keselyű a dögöt, hogy érezze a törődést. És Bori néni megmutatta nekem, hogy én milyen vagyok. Aha. Megláttam egy részemet. Vagyis: bevilágítottam a tudatosság fényével - rájöttem egy hibás részemre. Ha valami indulatot vált ki belőled, azzal ott neked tennivalód van. Ha tetszik, ha nem. A későbbiekben a legjobban teszed, ha ezeket megfigyeled, mert ez arra lesz jó, hogy a környezet hibáztatásából és a rájuk való panaszkodásból átváltasz egy önmegfigyelő és önkijavító üzemmódba. Mert a környezeted ÁLTALAD fog megváltozni. Ha már ki van javítva benned egy dolog, a környezet már vagy nem mutatja tovább, vagy semleges tudsz maradni. Megérte, hogy ne borulj ki. 

Haladó fokozat: itt azok az események jönnek, amire általában azt mondjuk, hogy dehát én nem ilyen vagyok. (DE!) Ebben van egyrészt tagadás másrészt meg önvakság. Mert még ha szorgos spiri vagy, akkor is nehéz meglátni. Hát még ha a tagadás állapotában vagy. Szóval spiriként nekem is nehéz meglátni, sokszor jól jött/jön a külső segítség - azaz közölték, hogy én ilyen és ilyen vagyok. OFF. Itt jön az, hogy szembesülsz saját magaddal, hogy jujj tényleg...szégyenletes, de ilyen vagy. Leesik és ismét bevilágítod a tudatod fényével.

Profi fokozat: kincsesbányát csinálsz a környezetedből (vagyis azokból, akik a közvetlen környezetedben vannak, mint családtagak, kollégák - akik általában és a legtöbbször felidegesítenek), kezdesz kihegyeződni a direkt problémás helyzetekre, jegyzetfüzettel a zsebedben jársz-kelsz, hogy ha valami kihoz a sodrodból, akkor írod is fel, mert tudod, hogy minden téged szolgál, mindent fel tudsz használni arra, hogy könnyíts Lelked kis  (óriási) puttonyának súlyán. Ez és ez ma kiakasztott....ma felidegesített egy béna Skodás a forgalomban. Enyhe dühroham fogott el, mikor a háziorvos közölte, hogy akkor irány a labor, mert csak. (MINEK?!) Vagy éppen nem jött össze egy vágyott dolog és elkezdesz csüggedni. Vajon van olyan részed, ami ezt a dolgot szabotálta? Dehát te mindent megtettél érte, szorgalmasan dolgoztál és tessék. Nulla eredmény. De egészen finom árnyalatokról, lehelletnyi momentumokról is szó van: látsz valamit  a TV-ben és megfoghatatlan szomorúság és sírógörcs fog el. Vajon most mi jöhetett fel benned? A barátnőd a családjáról mesél, ahogy megajándékozták egymást és szintén sírsz...miért, pedig nem is a te családod. Na kérem ezek a lényeges dolgok. Lényegesek abból a szempontból, hogy mi van BENNED. Az események, a történések mind-mind aktiválják benned a meggyógyítandó részt, vagyis ideges/szomorú/bánatos/dühös/féltékeny/öngyűlölő stb. leszel azért, hogy ÉSZREVEDD, mi van benned. 

F I G Y E L E M ! A "profi fokozat" nem csak a jelen testedhez tartozó elméről és auráról szól. Az ember multidimenzionális szellemi lény. Nemcsak itt vagy jelen. Egyszerre létezik minden, ami volt van és lesz. Te, mint inkarnálódott Lélek, nem csak ennyi vagy. Hihetetlen rétegeink és mélységeink vannak. Én úgy képzelem el, mint a látható világot: van egy szem gyöngyöd, azt beteszed egy gyufásdobozba, amit egy cipősdobozba, ahová sok dobozka már be lett zsúfolva. A cipősdoboz egy fiókban van, az egy szekényben - persze sok lim-lom mellett. A szekrény egy szobában, ami egy házban van stb.....haladunk kifelé - utca-város-megye-ország......rengeteg eldugott zegzuggal. Hát honnan is tudhatnánk, hogy hol vannak eldugva Lelkünk sötét foltja, hacsak be nem aktiválja valami? A benned lakozó agresszió úgy is megmutatkozhat, hogy szereted a krimit vagy a gyilkosos filmeket.....ez pont így volt velem. Van egy csatorna az Investigation Discovery. Imádtam az ott bemutatott dokumentumfolmeket és szörnyűségeket. Valahogy lekötött az emberi kreativitás - ha lehet így fogalmazni, döbbenetes volt olykor. És egy ideje nem nézem. Eszembe se jut, de nem is bírom nézni, ha pont odakapcsolunk. Miért? Biztos valamit kipattintottam az SVT-vel. Nem ezen dolgoztam, de a tisztítás ide is hatással volt, nincs már bennem az a fokú agresszió/gyilkos indulat, ami ezt nézetné velem a TV-ben. Itt finom árnyalatokról beszélünk, nyilván nem voltak sose baltásgyilkos hajlamaim :-) Mások a sok disszharmonikus energia kiegyenlítésére teliragasztják az otthonukat lepkékkel és csicsákkal. Mert egyensúly kell! És tudattalanul meg is teszik.

Összegezve: a fentiek alapján értelmet nyer, mit jelent az, hogy "Öleld magadhoz az ellenségeid" és hogy "Minden érted van". Ennek a megállapításnak csak az egó szabhat határt, ami beszúrja, hogy ugyanmár, hát milyen bunkó volt a főnök is tegnapelőtt.....(na vajon miért?!) Te nem ilyen vagy... egy rétegedben ez ott van. Márcsak meg kell ezektől szabadulnod ;-)

- Dávid Gréta Csengyettyű