Kell-e siettetni bármit is?

Nem. Megvan mindennek a ritmusa, a beérése, a kialakulása...Mert ha az ember olyat csinál, ami erőltetett, annak azt szokták mondani, hogy izzadtság szaga van. Az meg nem jó, nem éri el a célját. Gondolkodok, hogy mi legyen a téma, mi legyen az új blog bejegyzés....hát éppen ez a téma. Hogy ne akarj minden áron mindent. Azt az egód akarja, az a részed, aki azt súgja, hogy bizonyítanod kell, mert ha ez nem történik meg, akkor totál eredménytelen és értéktelen vagy. Várják, hogy produkálj, szerintem az írói válság pont ez. Amikor az író stresszben van és szenved, mert semmi nem jut eszébe. Pihennie kellene. És a könyvkiadó meg nyomja, hogy hol a mű...örökös presszió van rajtunk minden nap szinte, mindenki elvár mindent, és csinálni kell, mese nincs!

Tapasztaljuk ezt a hétköznapokban is, csak nem pont így. Ezt a folyamatot lehet értelmezni egy üzlet beindításánál vagy költözéskor, esetleg a nem működő kapcsolat véget vetésénél. Mert attól a ponttól kezdve, hogy kitalálod (bepattan az Isteni szikra), időnek kell eltennie addig, hogy meg is valósítsd. Aztán kinél több, kinél kevesebb. Amikor kitalálod, elkezdesz beszélni róla másoknak, elmondod a vágyaidat és elkezdik várni az eredményt. Elfelejtjük, hogy az érésnek időt kell hagyni. Gondolj csak bele. Szereted a pálinkát vagy a bort. Inni szeretnél belőle és az elejéről kell kezdened. Mit teszel? Veszel egy gyümölcsfát és elülteted. Mikor lesz belőle szilva? A szilvából mikor lesz érett szilva és cefre? Ezt mind ki kell várni, közben pedig tökéletesíted a tervedet, dolgozol rajta. Ha van egy terved és még mindig nem valósult meg, eszedbe ne jusson szégyenkezni amiatt, hogy még lóg a levegőben! Látszólag nem haladsz vele, de csak látszólag. A Lelked érik hozzá, eljön egyszer az ideje mindennek. Ezt tudni kell nyugalommal kivárni és felvállalni azt, hogy MÉG NEM JÖTT EL AZ IDEJE! A nyugalom energiája pozitív, nem akasztja meg a folyamatokat. Míg a siettetés, a nyugtalanság, békétlenség akkora gátat tornyoz a cél elé, hogy beleszakadsz a megvalósításába. Nem fog menni! Csak alig és izzadtság szaga lesz. Ami nem megy, azt ne erőltessük - ezt szokták mondani, de itt arról van szó, hogy az elvárás és az erőltetés, siettetés energiája ki van iktatva. És ezért tudnak gördülékenyebben menni a dolgok. Hány olyan nő van, akinek azután lett gyereke, hogy már nem akarta mindenáron. A Lelke megértett valamit.

A régi párommal 2015-ben költöztünk el lakótelepi lakásból kertes házba. Az ház örökség volt és már jóval korábban költözhető lett volna. De olyan jó volt a kis lakótelepi 1,5 szobás lakás. Kertesből jöttünk a Párommal, és mégsem mentünk azonnal a kertesbe. Aztán megjelent a vágy bennünk, hogy milyen szép lenne a kert, ha ezt és ezt ültetnénk bele, vagy a fürdőszoba, nappali stb...elkezdtem róla beszélni, majd kérdezgették, hogy na és akkor mikor költöztök? Sose tudtam a választ - majd egyszer. Szerintem már el sem hitték, hogy lesz költözés. Ha a kitaláláskor költöztünk volna, akkor az olyan lett volna, mint a koraszülés.  Túl korai. Egyszerűen nem volt ott az ideje. Várni kellett, mert szerettem a kis lakást. Nagy fájdalom lett volna onnan kiszakadni, depresszió, az új hely nem megszokása, szenvedés, minden pillanat gyűlőlése az új helyen, majd gondolom beletörődés, hogy ott vagyunk. És folyamatos ácsingózás a régi lakás felé. Beszippantott volna minket a negatív tölcsér. De nem ez történt. Akkor még félreértelmeztem a dolgokat, tehát azt hittem, hogy toporgunk, mert ugye még mindig nem költözünk el. Majd a kitalálás után 1,5 évvel létrejött! Elköltöztünk. És egy pillanatot nem hiányzott a régi kis lakás. Boldogan költöztünk, imádtam a nagy házban élni és semmi pénzért nem költöztem volna vissz a régi helyre. A szeretett kislakásból, pedig az a hely alakult ki, ahol az SVT-t és hangterápiát tudom művelni :-). Változnak az idők, tovább érik az emberi élet, életút, és ismételten ott, a kis lakásomban élek. Egy ideig még biztosan.... :-)

Összegezve: NE erőltess semmit, mert eljön az ideje mindennek. Ami az élettervedben ott van, az MEG-IS-FOG-VALÓSULNI! Effelől nyugodt lehetsz ;-)

- Dávid Gréta Csengyettyű