Hobbid tökéletesítése SVT-vel

Hogyan lettem hobbivarrónő?

A Spirituális Választerápia, vagyis az SVT a lélek dolginak rendezésére való. A lelki eredetű problémák kezelésére. Azt már régóta tudom, hogy ha valamit meg akarok változtatni a fizikai világban, akkor a szellemiben kell turkálni és ott kell helyrehozni az eltéréseket. Az SVT-vel kitárult a világ. Egy korábbi blog bejegyzésemben írtam, hogy szinte sportot űzök abból, hogy magamat és a negatív reakióimat figyelem azért, hogy ezeket helyrehozhassam magamban és minden jobb legyen ezáltal. Egy idő elteltével rájöttem, hogy nemcsak a tisztulásra jó, hanem arra, hogy hibás mintáim kijavíthassam.

Korábban már volt szerencsém a varrógépemhez, készítettem ruhákat, lakástextileket alkottam, saját függönyt stb...de mindnél hiányzott a megfelelő hozáállás: azonnal a kész terméket akartam, nem volt türelmem szépen szabni, jól megvarrni, fércelni meg főleg nem, nem ismertem a mesterfogásokat. Ez meg mind kell ahhoz, hogy a végtermék csodálatos legyen. Szóval érezhetően hiányzott valami. Aztán évekre jól el is felejtettem a varrógépet, de az anyagok a szekrényben voltak és vártak. Aztán kb 1 hónapja láttam egy jó kis sorozatot a TV-ben, hobbivarrók lettek megversenyeztetve. Olyan szép dolgokat varrtak. Elgondolkodtam, hogy annyira jó lenne, ha én is tudnék ilyeneket varrni, hiszen mi különbség van köztünk? Semmi, ők is és én is ember vagyok, max. nem ültem még annyit a varrógép előtt. 

Megláttam, hogy itt lehetne mit helyrehozni az SVT-vel. Elsősorban rossz belső mintáim, archetipusaim voltak e hobbi űzéséhez. Úgy kell elképzelni, hogy építeni akarsz egy házat jogász diplomával....nem sikerülhet, mert azt sem tudod, hogy kell jó maltert keverni, csak sejted....ha megcsinálod, akkor meg idő előtt szét is esik a ház. No, hát ezek a minták helyre lettek álltva, 100%-os türelmet kaptam SZELLEMtől, alaposan körbejártam a témát és lélekszinten készenálltam.

Jött az integrálódási idő, amikoris az új minták megszilárdulnak. Néztem tovább a varrós műsort, a varrógép még pihent az asztal alatt. Elcsíptem egy mondatot a sorozatban ami úgy hangzott, hogy nem kell semmi más, csak elegendő gyakorlat. És miért is nem gondoltam ezt így korábban? Miért akartam elsőre és a lehető leggyorsabban tökéleteset alkotni? Talán a rossz belső minták késztettek erre? Világossá vált, hogy nincs ebben semmi különleges, csak eleget kell gyakorolni. Másoknak ez magától értetődő dolog, de rossz belső mintákkal ez nem egyértelmű, mert nem a tudatos elméddel cselekszel, hanem egyszerűen csak így tudod csinálni. Így sikerül. 

Miután mindez rendezésre került és eltelt egy kis idő, előkerült a varrógép.....előtte olvasgattam a kiszemelt blúz és nadrág szabását a Burdából (hihetetlen módon megértettem....) anyagot vettem és nekiálltam. Olyan dolgokat értettem meg, ami által hordhatóak lehetnek a ruháim. Korábban azt sem fogtam fel, hogy ezek a modellek azért nem álltak jól rajtam, mert normál magasságú emberekre készültek, ami 168cm. Én meg 175cm vagyok....így utólag fogja a fejét az ember, hogy úúúúúúúúristen....végtelen sötétség honolt e fejben, de erről van szó. Ha rosszak az alapok, hogyan is tudnál jól és jót építkezni? És elkészült egy próbanadrág, szépen komótosan, rengeteg türelemmel kiszabva és összeállítva, precizitással fűszerezve. Majd egy blúz is még több odafigyeléssel. És nem okozott gondot az odafigyelés, meg a türelem se. Férceltem, varrtam, kibontottam ha nem sikerült, nem jelentet gondot. Kb. 3 nap alatt készült el, nem akartam azonnal a végeredményt. Volt és van is türelem, mert megnéztem, hogy milyen energiával készült el a blúz: békét és türelmet láttam az ingatáblákban. Azt kérdezték, hogy hol vettem a blúzt? Ugyanis nem látszódott rajta, hogy Home Made! :-) 

I LOVE SVT!   

- Dávid Gréta Csengyettyű