A valódi HITről

Már tudom, Isten mit érez velünk kapcsolatban

Mondaná: - Gyermekem....hát mit cselekszel...és fogja a fejét. De még azt sem. Csak figyel, meleg szeretetével eláraszt és végignézni, hogy a vesztünkbe rohanunk. De nem szól bele, mert szabad akaratunk van, megadja számunkra szabadságot. A döntés szabadságát. Azt, hogyan döntsünk a fontos dolgok felől. Azt a szabadságot, ami felül írja Isten meleg, lágy, szerető sugallatát, az útmutatását. Tévutakra jutunk, kerülő utakat teszünk...nem tudjuk pontosan, nem látjuk tisztán merre vezet az út Ő felé. De Ő jelzi mindig, nem ítélkezik felelettünk! Gyengéden megérinti a Szívedet, hogy - Gyermekem! Erre!...és jogunkban áll mindezt a lágy súgást, vezettetést megvétózni. És Ő végig fogja nézni. Szeretve, türelemmel, inspirálva még ha nem is halljuk, de Ő ott van mögöttünk!

Már tudom mit érez Ő. Embertársaink útjuk során olyan kitérőket tesznek, hogy egyértelmű: ez tévút. Nem a legfőbb jó számára, nem erre van a haza vezető út. Meggyőzni senkit nem szabad és nem is tudunk, mert a meggyőződés belülről fakad. Mi marad hát? A gyengéd, cirógató, meleg szeretet, hogy - Gyere! Gyere velem! Menjünk együtt tovább az úton. És a HIT, hogy ez meg is fog valósulni. A minden kétséget kizáró HIT. Mert Isten súg nekem. Súgja, hogy hagyd! Higgy! Bízz Énbennem! Minden a folyamat része. Hiszem, hogy ez így is van.

Már tudom, mit érez Isten, amikor mi azt mondjuk, majd én jobban tudom....

- Dávid Gréta Csengyettyű